“…A legfontosabb az, hogy bátran kell vállalni az apai léttel kapcsolatos kihívásokat”

Szent József-év alkalmából írásunkban szeretettel osztjuk meg Becsky András gondolatait:

Nagy és összetartó családban nőttem fel, nem is volt számomra kérdés, hogy a Jóisten segítségével ezt a szüleimtől kapott ajándékot én is továbbadjam. Hárman vagyunk testvérek, és talán emiatt is már fiatal korom óta úgy tekintettem a felnőtt létre, hogy majd én is három gyermeket szeretnék. Feleségemmel az egyetemet követő évben össze is házasodtunk és rá egy évre megszületett az első gyermekünk. A mai világban talán fiatalon, 26 évesen váltunk szülőkké, és emlékszem, hogy milyen megilletődve, örömmel teli aggodalommal álltam a szülőszoba mellett, mikor a szülésznő Dóri lányomat a kezembe adta, hogy „fogja apuka, a magáé”. Később még egy csodálatos fiúnk majd még egy gyönyörű lányunk született, Dávid és Zsófi, a gyerekek jelenleg 17, 15 és 11 évesek.

Sokszor tettem és teszem fel mind a mai napig azt a kérdést, hogy milyen a jó apa, én mennyire vagyok jó apa? A rohanó világban, a többféle szerepkörben való megfelelés komoly erőpróbák elé állítja az édesapákat (és természetesen az édesanyákat is), talán a legfontosabb az, hogy bátran kell vállalni az apai léttel kapcsolatos kihívásokat.

A gyermekeink nevelése során elsősorban arra figyeltünk, hogy milyen mintákat közvetítünk feléjük. Apaként, az asztalfőn ülve, komoly felelősségünk van abban, hogy mit látnak a gyermekek, hiszen a viselkedésünkön az ő életük is múlik.

Mindig igyekeztünk és igyekszünk megtalálni azokat az alkalmakat, amikor ötösben együtt lehetünk, legyen szó akár a közös étkezésről, egy ünnepre való készülődésről, egy közös nyaralásról vagy sportolásról. A sokszor emlegetett minőségi idő – még ha néha kevésnek is tűnik – lehetőséget teremt az egymás felé fordulásra, a kapcsolatok mélyítésére.

Ugyanúgy fontosnak tartom, hogy a gyerekek minél többször meg tudják élni a nagy családdal együtt töltött idő örömét. A tavalyi évben Felföldi László püspökatya vezetésével egy Szentföldi zarándoklaton vettünk részt, tizennégyen a három generációs családból.

A lelki feltöltődésen túl megbizonyosodtam arról, hogy a gyermekeink számára mennyire fontos megtapasztalni az apák és a nagyapák hitét, ami meg tudja erősíteni őket a saját hitükben.

Ahogy a gyerekek növekszenek, azt tartom fontosnak, hogy tudják, érezzék, hogy ott vagyok mellettük, mindig számíthatnak rám. Bízom benne, hogy felnőtt korukban is megmarad majd ez a kötelék és nemcsak édesapjuk, hanem barátjuk is leszek.