Bogáti Attila útravalója Szent József-évében:
„Én egy keresztény apuka vagyok, ugyanolyan, mint a többi apuka: TÖKÉLETLEN!”
– mégis Isten megváltott, szeretett gyermeke lehetek. Hiába is írnám oda a jól ismert befejezést, „csak sokkal jobb”, a tökéletlenségemen ez nem javítana semmit, hiszen a jó, vagy a jobb az nem a földi édesapa, hanem a mennyei Édesatya tulajdonsága.
Ugyanakkor öröm és hála van a szívemben, -és minden ezt olvasó apuka társamat had bíztassak erre-, hiszen az idézet itt nem fejeződik be. Ebben pedig óriási reménység ez a „mégis” szó. Noha természetemnél fogva, gyarló, bűnös és esendő vagyok és azóta is minden nap ott van az elbukás veszélye az életemben, mennyei Édesatyám MÉGIS úgy szeretett, és úgy szeret, hogy az Ő gyermekét, Jézust adta értem, hogy az Ő jósága, szeretete és kegyelme igazítsa ki az én tökéletlenségemet.
Nagyszerű ebbe naponként belesimulni, tudva azt, hogyha valami édesapaként nem is úgy megy, Ő még azt is kész kiigazítani, helyre tenni az életemben, és ha Vele élsz, a te életedben is.
Olyan jó az Ő megajándékozó szeretetében tekinteni a feleségemre, és a két gyermekemre. Olyan jó így együtt imádkozni, örülni, egymásra figyelni, és terheket hordozni. Ez a reménység hoz és visz a mindennapokban, és ez a reménység az, amely a te életedet is kész megtartani minden helyzetben. Fontos vagy a te mennyei Atyádnak, keres téged, vár rád. Igen rád, aki most ezt a néhány sort olvasod.