elmélkedések

Vajon felveszem-e minden nap a keresztjeimet? Valóban szembenézek-e a megpróbáltatásaimmal? Bele állok-e azokba a harcokba, amelyekbe nekem kell? Miért fontos ezeket a kérdéseket tisztáznunk magunkban? Azért, mert Krisztus tanítványaivá csak úgy válhatunk, ha megharcoljuk azokat a harcokat, amelyek a sajátjaink.  Miben rejlik ennek a csodája? Abban, hogy az igazán jól megharcolt küzdelmek adják számunkra a legédesebb gyümölcsöket az életben. † EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből Abban az időben amikor Jézust nagy népsokaság követte, ő hozzájuk fordult, és így szólt: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én …

Tanévindító gondolatok Tovább

Hogyan megy tovább az élet, amikor már azt érezzük, nem megy tovább? Úgy, hogy elindulunk  megkeresni, majd felfedezni azt a forrást, amelyből tovább tudunk táplálkozni. Ahhoz, hogy ezt megtaláljuk nem arroganciára, hanem alázatra és tanítványi szívre van szükségünk. Ez vezet el ahhoz, hogy az életünkben minőségi változás és formálódás induljon el, amelynek mentén megismerjük az isteni dimenziót, a hitnek a világát. Ez nem azt jelenti, hogy elrugaszkodunk, és mellőzzük a földi életünket, éppen ellenkezőleg: gazdagítjuk, feltöltjük annak a valóságát. Amikor megtapasztaljuk mindezt, egyszerre növekednek életünk látható és leírhatatlan dimenziói. Elkezdődik az együttműködés Istennel, életünk forrásával: találkozik a bennünk rejlő előzetes …

Hogyan tovább, amikor nem megy tovább? Tovább

Az elmúlt vasárnapokon arról elmélkedtünk, hogy Krisztus milyen szerepet tölt be az életünkben. Erről beszélt nekünk Kálmán József atya, illetve Törő András atya. Hallgassatok bele az elmélkedéseikbe! Madarat tolláról, embert barátjáról. Te a barátodnak tekinted Jézust? Hányadán állsz vele? Ki tudod mondani, amit Szent Pál: „Higgyétek el, hogy Jézus az én barátom, és neki köszönhetem, hogy megváltoztam!”? Te fel mered-e vállalni ezt a barátságot? Vagy magánügyként kezeled a személyes hitéleted? Hiszel, de a magad módján? Vajon nem kellene-e inkább mindenkinek tanúságot tenni arról, hogy a Jézussal való barátság csodát tesz? A Krisztussal való kapcsolatunk sorsdöntő. De milyen ez a kapcsolat? …

Számodra kicsoda Jézus? Tovább

Számos módon képesek vagyunk szemlélni a múltat, rátekinteni a saját élettörténetünkre. A húsvéti ünnep szereplőit figyelve, három példát is látunk: Lehet átkozni a múltat. Ez az, amikor nem akarunk rágondolni a múlt eseményeire, amikor nem akarunk találkozni a terhekkel, egy-egy tragédiával, egy eltemetett ifjúkori álommal, egy megbántottsággal. Ekkor nem tudunk kiengesztelődni, és lezárjuk a tovább haladásnak az útját. Napról napra tápláljuk, mélyítjük életünknek a sebét. Ez, az az állapot, amikor az Isten sem tud segíteni az emberen, hiszen azzal, ha elátkozzuk magunkat, akkor kizárunk minden lehetőséget, hogy beengedjük Őt. Az átok nem engedi be az áldást. Júdás személyében fedezzük fel …

Te hogyan tekintesz rá a saját valóságodra, a saját múltadra? Tovább

Isten nem vár tőlünk rendkívüli dolgot: egyszerűen csak azt akarja, hogy megálljunk előtte,  tudjunk csendben lenni,  és képesek legyünk hagyni, hogy Ő szólítson meg bennünket. Miben segít mindez? 1. Segít döntést hozni életünk „Hogyan tovább?”-jaiban, legyen az a párválasztás, karrier, család, szakma vagy egész egyszerűen a mindennapok apróbb és nagyobb kérdései.   2. Segít találkozni és megbékélni életünk azon valóságaival, amelyeket legszívesebben a szőnyeg alá söpörnénk.   3. Segít leküzdeni a fáradtság, az életuntság és a feladás ördögét. Törő András atya teljes elmélkedését itt hallgathatjátok meg:

Miért fontos a csend? Tovább

Soha nem kereshetnénk Istent, ha Ő nem keresett volna minket. Szent Ágoston gondolta arra hívja fel a figyelmet, hogy a mi Istenünk igenis tudni akar rólunk. Tudni akar a hogylétünk felől, arról, hogy mit keresünk az életben, van-e elképzelésünk,  van-e valamilyen kérésünk. Csupa olyan kérdés, amelyet akkor van alkalmunk feltenni, amelyre akkor van alkalmunk válaszolni, ha időt és teret adunk a találkozás által. Egy olyan találkozás által, amely egyszerű, pátosz és giccs nélküli. A mi Istenünkben az a rendkívüli, hogy nincsen benne rendkívüliség, nem ünnepélyességet akar tőlünk kicsikarni, hanem egy egyszerű találkozásra vágyik. Egyszerűen csak arra vágyik, hogy elmondjuk neki, …

Legyen igényünk Istenre! Tovább