Különleges módon nyitotta meg a 2020/2021-es tanévet a Debreceni Szent László Katolikus Szakkollégium, melynek 34 fiú diákja kezdi, illetve folytatja tanulmányait a Debreceni Egyetemen. A kollégiumi együttélés során fokozott figyelmet igénylő járványügyi helyzet a fiatalok felnőtté válásában hozott meghatározó állomást. A COVID intézkedések protokolljának kidolgozása, azok gyakorlása, valamint a szüntelen óvatosság éber figyelmet kíván a kollégium lakóitól és dolgozóitól. A kihívások mellett pedig a kollégium további feladata, hogy a jelenlegi krízishelyzetben is segítsen felfedezni Isten szerető gondviselésének ajándékait, illetve megtalálni a válságos időszakban kapott kegyelmeket.
Ennek jegyében fogadták a kollégistákat szeptember első hétvégéjén a Nagyerdő szívében, ahol a lakók egy közösségépítő tábor keretében ismerték meg egymást, a dolgozókat, a házat és környékét. A péntektől vasárnapig tartó programsorozatot közösségi szabadtéri programok – évnyitó kollégiumi gyűlés, zenés esték, csapatépítő tréning, stadionlátogatás, nagyerdei séta, kötetlen játékok és beszélgetések – építették fel, majd a hétvége zárásaként, előretekintve a másnap kezdődő tanulmányokra, az egyetemi lelkészség szentmiséjén adtak hálát a fiatalok.
Az együtt töltött idő alatt Dr. Törő András, a szakkollégium igazgatója számos, az egyetemi és kollégiumi hétköznapokat meghatározó értékre világított rá, melyek közül kiemelte a kollégium három alappillérét: a közösséget, a szakmát és a hitet:
Ha gyorsan akarsz menni, egyedül menj. Ha messzire akarsz jutni, csatlakozz másokhoz.
A közösség olyan érték és keret, amely irányultságot ad az életünknek, valamint olyan ajándék, amelyben napról napra felfedezhetjük Isten jelenlétét. Egy ilyen kis létszámú kollégiumból hatalmas tékozlás lenne kispórolni a közösség építését és gondozását. Olyan tartalom ez, amely örök érvényű, megtartó erejű, és amelynek életigenlő szerepe van. Ezért elengedhetetlen feladat, hogy az egyetemista hétköznapokban kísérjük a fiatalokat, melléjük szegődjünk, és elősegítsük az örömteli kereszténység kibontakozását.
A tartós boldogsághoz tartós küzdelem társul.
A szakma, a hivatás olyan eleme az életünknek, amelyet igazán magunkénak érezhetünk. Különleges és sarkallatos pontja annak, hogy a helyünkön érezzük magunkat. Amikor valaki felfedezi azt a tevékenységet, amelyben a legtöbbet ki tudja hozni magából, miközben egyszerre szolgálja benne Istent, a társait és önmagát, akkor megtalálja a hivatását. Ez a rádöbbenés, a hivatás megízlelése szorosan összefügg a boldogsággal. Ezért fontos, hogy az egyetemi évek alatt választott tanulmányokat kitartással végezzük, tanuljunk meg belefeledkezni a szakmai fejlődésbe, és küzdeni a kitűzött célért.
A tavalyi hitemmel idén már nem megyek semmire.
A hit olyan alappillére a kollégiumnak, amely annak egész vérkeringését meghatározza. A hit olyan hajóerőként működik a házban, amely tartalommal tölt meg minden tevékenységet. A közösen megélt lelki programok, imádságok, találkozások és szentmisék megadják a lehetőséget, hogy megérezzük és megértsük Isten mentalitását, melynek középpontjában az ember áll. A kollégiumi hitélet segít felismerni, hogy a földi életünk törvényein túl, a hétköznapok legfontosabb követendő szabálya, hogy tudjunk napról napra jobban szeretni. Teendőinket olyan módon gyakorolni, hogy azokat ne a szeretet rovására hajszoljuk. A fiatalok életének dinamikus valóságában különösen fontos, hogy a hitélet ne egy passzív szereplő legyen, hanem egy folyamatosan növekedő ívet adjon a mindennapjaiknak. Ehhez szolgál háttértárként a kollégium lelkisége és lelki vezetése.
A harag és az indulat minden esetben fordítottan arányos az ember intelligenciájával.
Dosztojevszkij gondolatát hozta a fiatalok elé Törő András atya az egyetemi lelkészség szentmiséjén, aki ezzel hívta fel a kollégisták figyelmét arra, hogyan tudják gyakorolni a krisztusi magatartásformát az emberi kapcsolatok megélésekor. A társadalmat folyamatosan alakuló körülmények, életvitelbeli és eszközhasználatbeli változások kísérik, azonban vannak olyan alapértékek, alapkrízisek és problémák, amelyek állandóságot képviselnek. Nagyon álomszerű, nagyon valóságtól elrugaszkodott kép lenne, ha Krisztus apostolait olyan mintaközösségnek állítanánk be, ahol nem voltak nehézségek, konfliktusok, sértődések, haragok. Ettől volt ugyanis olyan emberi az a közösség, mint napjaink közösségei. Krisztus puszta jelenléte ott sem oldotta fel a feszültségeket. A megoldást – ahogyan ma is – a testvéri találkozásban találjuk meg. Abban, hogy elindulunk a kiengesztelődés útján, és elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy újra és újra felvegyük a fonalat a másik emberrel.
A pletyka olyan súlyos vírus, amely többet árt, többet rombol, mint a COVID-19.
A szentmise útravalóiban Ferenc pápa üzenete is fókuszba került, amelyben a pletykálást a keresztény közösségek legnagyobb bűnének nevezte. Miért világított rá erre a Szentatya? Azért, mert a pletykával megöljük a másik embert, kizárjuk őt, nem megoldást keresünk, hanem a bűnnek a szálait, következményeit fonjuk tovább. Ebben, és minden bűnben, nehézségben keresnünk kell Isten közelségét, a kiengesztelődés formáit, a testvéri találkozást. Nem elég Isten háttértapasztalatait ismernünk, hanem egy olyan törekvő közösséget kell formálnunk, ahol a cselekedetekben is megnyilvánul a krisztusi magatartás. Ebben a tanévben is egy ilyen törekvő közösség magja hullott a Debreceni Szent László Katolikus Szakkollégium földjébe, amelyet közösen gondozunk, igyekezve, hogy a járványügyi protokoll mellett, a szeretet protokollja is a mindennapok szereplőjévé váljon.