Adventi lelkigyakorlatot tartottak a Megtestesülés Plébánián az egyetemi lelkészség szervezésében, ahol Eiben Tamás atya osztotta meg az ünnepre hangoló és gondolatébresztő útravalóit.
A keresztény ember olyan, mint a hálóját szövögető pók. Kiindul egy pontból, ami hovatartozást ad, gyökeret biztosít, majd ezt követően különböző pontokon rögzíti magát, el nem veszítve a kiindulást. A hálónak, az életnek ez adja a tartást. Ha elvágjuk a kiindulást, lezuhanunk, ha elvágjuk a rögzítő pontokat, bezárjuk magunkat. A mai világ embere gyakran sem a kiinduló pontot, sem a további pontokat nem képes őrizni. Így veszítjük el a tartást napról napra.
Tamás atya arra hívta meg a lelkigyakorlaton résztvevőket, hogy vizsgálják meg magukat az ünnep tükrében. Egy emberről sokat elárul az, hogyan várakozik, és hogyan ünnepel. Íme néhány kérdés, amelyeket bátorítunk, hogy merj feltenni magadnak az adventi készületben:
1. Nyakunkon a karácsony, pedig a szívünkben a helye. Neked mit jelent az ünnep? Túl akarsz lenni a karácsonyon vagy meg akarod élni? Régen vártuk az ünnepet, ma pedig alig várjuk, hogy vége legyen a „felhajtásnak”. Tudsz-e jelen lenni önmagaddal, a családoddal, Istennel?
2. Az ajándék a szeretet kifejeződése vagy elvárt gesztus? Az ünnepi készületben hogyan értékeled a világ valóságát és realitását? Észreveszed a fogyasztói társadalom veszélyeit, és megtalálod az egyszerre rohanó és egyszerre kényelmes világban a keresztény értékeket? Vagy bezárod magad a komfort zónádba, és hagyod, hogy az identitás nélküliség kultúrája bekebelezzen?
3. Belegondoltál-e már, hogy mit jelent világra hozni egy gyermeket olyan körülmények közepette, amelyet egy istálló tud nyújtani? Mennyire lehetett erős nő Mária, hogy mindezt kibírta? Átérezted-e már József tehetetlenségét? Ott a nő, akit szeret, és ott a Fiú, a legnagyobb ajándék, amelyet Isten rábízott. A körülmények azonban nem engedték, hogy meg tudja nekik adni a legjobbat.
Gondoljuk át ezeket az adventi készületben, hogy felfedezzük a keresztény életünk kiindulási és rögzítési pontjait! Azt a hálót, amelyet a krisztusi úton, a feltétel nélküli szeretet fonalaival szövögetünk.