Kocsis Dániel útravalója Szent József-évében:
Az ember azt gondolhatná, hogy egy görögkatolikus pap, aki férj és édesapa is egyben, nagyon könnyen megoldja azt, hogy a hit, az egyházhoz tartozás és minden más, ami az embert összeköti Istennel, jelen legyen a családban. Igaz, hogy az ún. papcsalád életforma magában foglalja az előbb említetteket, de a Hit mégis mindig személyes.
Éppen ezért talán sokkal nagyobb kihívás nekem az, hogy családom számára a papi szolgálat mellett (annak minden szépsége és mélysége mellett) a saját, személyes hitemet tudjam átadni gyermekeimnek és feleségemnek. Nekik, akik sokszor nélkülözik a társaságomat papi feladataim miatt, nekik, akik velem együtt folyton az Egyházzal élnek, nekik, akik a papsággal járó nehezebb oldalt is látják.
Ha nem lenne örömforrás a hitünk, ha pusztán kötelességtudatból járnának templomba, mit sem érne az egész. Én szeretem Istent és ezt érzik.
Így MI tudjuk szeretni Istent, aki magához ölel bennünket és minden nehézségen átsegít, minden örömünket teljesebbé teszi. Számomra a legnagyobb istenérv a családom: mert velük teljes a hivatásom és az életem. Igazából nem is én teszek a családomért, hanem Isten, aki összefog bennünket…