A gyermek: Úrtól kapott ajándék

Az Isten felé vezető úton még kérdésekkel teli kisgyerekként indultam el, mikor nagyszüleim a nyári vakáció hétvégéin a templomba vittek magukkal. A feleségem, Bernadett mellett, hitünk gyakorlásának, a közösség szeretetének és a lelki vezetőnk odaadásának köszönhetően az Úrral való kapcsolatom kiszélesedett és megerősödött. Imáimat, hálaadásaimat és az Úrral való beszélgetéseimet az egyoldalúság jellemezte ezekben az időkben, de bíztam benne, hogy szavaim meghallgatásra találnak. Legnagyobb fiam születése előtt hatalmas várakozással voltunk a feleségemmel. Vártuk a szülői feladatokat és az ezzel járó kihívásokat, az új felelősséget.

A szülőszobán Gellért fiam világra jövetelét követően néhány másodperccel már a karjaimban tartottam és ő sugárzó tekintettel nézett rám. A szemében a feltétel nélküli, tiszta szeretetet, végtelen önzetlenséget és őszinte jóságot pillantottam meg, olyat, amit előtte még soha sem láttam. Ebben a pillanatban éreztem azt, hogy megszólított az Isten, a kérdéseimre válaszokat kaptam, és az utam egyértelmű iránymutatást kapott.

Férjként és apaként életem végéig őriznem és ápolnom kell a gyermekeinkben lévő, az Úrtól ajándékba kapott jóságot és szeretetet.

Mindezt meg kell osztanunk családunkkal, rokonainkkal, barátainkkal és embertársainkkal, hogy ezzel rést tudjunk ütni a napjainkat jellemző elutasítás, közöny és önös érdekek vastag jégpáncélján.