Adventi visszatekintő: András atya gondolatai 2. rész

Jézus egy nagyon határozott, nagyon szilárd és nagyon megosztó személyiség. Miért? Azért, mert döntést igényel. Ahhoz, hogy döntést tudjunk hozni mellette vagy ellene, ismerünk kell, hogy ki Ő. Hogyan kerül Ő ebbe a világba? Először is úgy,  hogy vágy ébred a szívünkben, és megsejtjük a magasság titkát. Gyakran úgy gondolkodunk az Istenről, hogy Ő van fent egy távoli valóságban, az ember pedig lent, majd még lentebb vannak mélységek, amelyek elragadják az embert. Ennek a “fent és lent”-nek a kapcsolata gyakran nem szimpatikus számunkra, mivel azt gondoljuk, hogy valaki irányítani akarja az életünket, valaki meg akarja mondani, mit és hogyan alakítsunk. Pedig éppen fordítva működik, Isten leszállt az emberhez, lehajolt hozzánk.  Mit  jelent ez az emberhez való érkezés? Feloldja a “fent és lent”-nek a feszültségét, mert ami fent volt, az lent lesz, és ami lent volt, az felkerül. Isten nem megalázni akarja az embert, nem az embernek a kicsiségét akarja megmutatni, hanem azt akarja, hogy az ember kapcsolatban legyen vele, hogy az Isten létezése induljon az ember felé. És ezáltal az ember létezése kerüljön bele az Isten létezésébe.

Bennünk kell, hogy legyen a vágy a Szabadítóra, aki ezt az összekuszált világot a helyére teszi.  Hogyan lép be ebbe az összekuszált világba az Isten? Hogyan jelenik meg a “fent és lent” kapcsolata?  Úgy, hogy az Isten nem csinál fél munkát, hanem tökéletes egységet teremt. Úgy, hogy az Isten sokkal többet ad, mint amit az ember várt tőle. Sokszor olyan ajándékot kapunk tőle, amelyet hirtelen nem tudunk befogadni, amelynél sokkal kevesebbel is beérnénk.  Engedjük azonban, hogy Isten mellénk szegődjön, hogy megtapasztaljuk a megváltottságnak, a meghívottságnak azt a gazdagságát, ami a mi saját kincsünk! Merjünk erről beszélni, merjük ezt megosztani azokkal, akiket mellénk ad a gondviselés.

December 8-án a Szólj Be a Papnak! kezdeményezés közössége gyújtotta meg a második adventi gyertyát a Megtestesülés Plébánián. A szentmisén az együtt gondolkodás, a felekezetek közötti együttműködés és krisztusi úton való haladás ajándékaira mutattak rá. Gondolataikat, adventi útravalóikat egy énekkel is elénk hozták, miszerint:

Nálad lett borrá a víz, holtakat életre hívsz. Ma nincs más Isten, nincsen más. Ma is te ragyogod be az éjt, csak te hozod el a reményt. Nincs más Isten, nincsen más. Te vagy az Isten, aki nevére leborul minden a földön, az égen. Hegyeket mozdít, beteget gyógyít az Úr ma is. Zengjük, hogy nálad lett borrá a víz, holtakat életre hívsz, és nincs más Isten, nincsen más. Mindennap te ragyogod be az éjt, Te hozod el a reményt. Nincs más Isten, nincsen más. Mert te vagy az Isten, aki nevére leborul minden a földön, az égen. Hegyeket mozdít, beteget gyógyít az Úr ma is. Te vagy az Isten, aki nevére leborul minden a földön, az égen. Süveget hódít, sereget gyógyít az Úr ma is. És hogyha Isten velünk, ember mit árthat nekünk?! Mert hogyha te vagy velünk, ki lehet ellenünk?!

Az advent második vasárnapján elhangzott elmélkedés teljes szövegét itt hallhatjátok: