Béres Nándor útravalója Szent József-évében:
Amikor Szent József személye áll előttem, akkor elevenen látom magam előtt azokat az értékeket, amelyek gyakorlására én is erősen törekszem. Magam előtt látom Szent József fáradhatatlanságát és a munka iránti alázatát, a kitartását abban, hogy családját stabilan kísérje, és a feltétlen bizalmát a Gondviselőben. Családapaként napról napra igyekszem ezeket az értékeket beemelni az életünkbe, méghozzá úgy, hogy a tetteim által váljanak mindezek valósággá és követendő iránnyá.
Úgy gondolom, hogy ha egy családban az értékek nem szunnyadó, hanem élő jelenségek, akkor azok beleivódnak minden családtag szívébe, beleszivárognak a hétköznapok dinamikájába, majd azok gyakorlása, továbbadása önmagából fakadó folyamattá válik.
Így bármilyen tudatos szülői beavatkozás vagy terelgetés nélkül megjelenik az imádságos lelkület a gyermekekben, felfedezik az alázattal végzett tevékenységek méltóságát és örömét, illetve kialakul bennük a családi egység megtartása utáni vágy és tenni akarás.
Örömmel élem meg, amikor a fiammal együtt szolgálunk a szentmisén, amikor gyermekeim példát mutatnak a fáradozásról, amikor reggelente imára kulcsolom a kezem és a családom csendben mellém szegődik, vagy amikor feleségemmel együtt kérjük Isten áldását az előttünk álló napra. A legnagyobb hála pedig azért van a szívemben, hogy mindezek a mozzanatok anélkül kelnek életre, hogy kérnünk kellene egymást, vagy át kellene beszélnünk a következő lépést.
A Szent József által közvetített értékek mellett erősen látom magam előtt az ő lelkiismeretes szerepvállalását. Ez jelöli ki számomra az emberi hozzáállás lényegét.
Az a lelkiismeretes szerepvállalás, amelyet Szent József példáján keresztül látunk, számomra egy igazán mély dologra mutat rá. Arra, hogy vannak helyzetek – akár a családban, akár a munkában – hogy feladataink következetességet és határozottságot követelnek meg. Szent József életében látjuk kirajzolódni, hogy ezeket a kiállásokat nem a keményszívűség mozgatja, hanem éppen ellenkezőleg, a lelkiismeretességből fakadnak.
Abból a felelősségből, hogy az Isten által ránk bízott feladatot a lehető legjobban akarjuk elvégezni, mert tudjuk, hogy hivatásunk által lépünk be Isten tervének megvalósításába. Családapaként igyekszem tanúságot tenni erről a lelkiismeretes szerepvállalásról, hogy a lelki erősség, a jóra való törekvés, a fáradhatatlanság és az emberek javának szolgálata iránti készség egyaránt kibontakozzon a családunkban.