Amikor egy férfi eléri azt az életkort, hogy házasságot kössön és gyermeket vállaljon, pont a kellős közepén van annak az életbeli korszaknak, amelyik azt diktálja: „fiatal vagy, erős vagy, érjen minél több impulzus, szerezz minél több élményt!”. Egyszerű lenne mindezt a reklámokra, filmekre, vagy a korszellemre fogni, de ennél valószínűleg többről van szó. Természetünk, talán a génjeink is erre terelnek bennünket. A házasság és a gyerekért való felelősség viszont teljesen más irányba visz. Azokkal együtt bejön az életünkbe a lecsillapodás, a háttérbe húzódás, a rutinok kialakítása. Valószínűleg azért van annyi kudarcba forduló házasság, mert nem vagyunk felkészülve, felkészítve arra, hogy ezt az ellentmondást feloldjuk magunkban.
Pedig van lehetőségünk úgy dönteni, hogy a Szent József-i utat erősítjük életünkben. Ha ebbe az irányba megyünk, a folytonos újdonságra éhes énünknek fokozatosan háttérbe kell lépnie. Ez azonban nem kell, hogy önfeladást jelentsen. Hiszen hitünk szerint pont ez az életünk célja: „élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem (Gal 2,20)”.
Ez lehet a kezdet a másokért élt élethez, amelyet legjobb, ha a családunkban kezdünk el gyakorolni. Hiányérzet helyett egyre több boldogságban lehet részünk – persze ehhez nélkülözhetetlen az Úr kegyelme is.
Berecz Péter gondolatait olvastuk.