Majtényi Bálint vagyok, 45 éves, 24 éve élek házasságban, 9 gyermekünk van és 4 éve élünk Debrecenben.
Több mint 15 éve tagjai vagyunk a Katolikus Egyház Neokatekumenális Út közösségének. Számunkra nagyon fontos és meghatározó ehhez a közösséghez tartozni, mert az évek távlatából jól látjuk, hogy Isten e közösségen keresztül belépett az életünkbe, és türelmes szeretetével, szabadságunkat nem elvéve – változtatja életünket. A történetünk, amit most itt leírok, nem egy varázsütésre történt, hanem egy hosszú út, ami mind a mai napig tart és amin folyamatosan haladunk és komolyan tapasztaljuk Isten szeretetét.
Ezt a tapasztalatot szeretnénk átadni gyermekeinknek. Ezért imádkozunk minden nap, hogy a Szentlélek segítségével tudjuk átadni a hitet.
Fiatal házasként mint zenész éltem és dolgoztam, jártam a világot, és azt gondoltam, hogy a legfontosabb dolog a megélhetést előteremteni, bármi áron, így abba a csapdába léptem bele, hogy karrieremet építve nem vettem részt a család életében. Feleségem nagyon szenvedett a magánytól, a rengeteg munkától, nagyobb gyermekeimet nem láttam növekedni. Ebbe a helyzetbe lépett be az Isten az életünkbe és szép lassan és kíméletesen változtatta azt meg.
A Neokatekumenális Út egy olyan út, amely a keresztségünk újrafelfedezésére hív. A közösségek, amik több évtizede együtt vannak, nem maguktól alakulnak, hanem az Egyház által jóváhagyott katekézist követően, a Szentlélek által. A közösségekben legkülönbözőbb emberek vannak: fiatalok, idősek, házasok, egyedülállók. Egy ilyen közösségbe járunk mi is és ebben a közösségben fedeztem fel a Názáreti Szent Család példáját, akik alázatban, egyszerűségben és Isten dicséretben éltek, és mintát adnak az életünkben.
A közösségünkkel heti rendszerességgel összegyűlünk igeliturgiára, illetve szombat esténként Eucharistiára. Ezek mellett kiemelten fontos az Úton járó családok életében minden vasárnap a Reggeli Dicséret imádkozása. Ilyenkor a mi családunk is összegyűlik, imádkozzuk a Zsolozsma vasárnapi zsoltárait, olvasunk az Evangéliumból, és mindenki beszélhet az elmúlt hét eseményeiről, hogy kivel-mi történt, jó, rossz dolgok, miben látta Isten jelenlétét, mi a tapasztalata. Ebben a reggeli dicséretben van lehetőségünk kiengesztelődni is.
Fontos része a reggeli dicséretnek, hogy mi szülők is meséljünk gyermekeinknek életünk eseményeiről, Krisztus jelenlétéről az életünkben, a szenvedésről és a megbocsátásról. Ezen a reggelen nemcsak a gyerekek békülnek ki egymással illetve velünk, hanem látják azt, hogy mi, férj és feleség is kiengesztelődünk egymással.
Apaként a gyermekeim számára történő hit átadásában, az Isten szava, a Liturgia és a közösség segít engem.