Krízishelyzet: kényszer vagy motiváció?

Mit üzen a jelen krízise számunkra? Törő András egyetemi lelkész gondolatai a hűségről:

Mielőtt a hűségről beszélünk három lényeges üzenetet kell tudatosítani magunkban. Elsőként, hogy Isten képére és hasonlatosságára vagyunk teremtve. Ez az Isten-képűség adja meg számunkra a méltóságot körülménytől függetlenül. Ez az Isten-képűség mutat rá arra, hogy hová tart és hová tartozik az életünk. Ebben a hovatartozásban fedezzük fel, hogy vannak Istentől jövő tulajdonságaink, amelyek képesek mozgatni bennünk a vágyat, hogy folyamatosan többek és jobbak legyünk. Másodszor, egyenlőek vagyunk. Nem tulajdonok és tulajdonosok. Istennél nem lehet kilobbizni, hogy kit szeressen jobban.  Isten szeretetének megtapasztalása rajtunk múlik, azon, hogy mennyit fogadunk be belőle. A harmadik fontos üzenet pedig, hogy Isten szabadnak teremti az embert. Ez a belső szabadság azt jelenti, hogy szabadon dönthetünk arról, hogy elfogadjuk-e Isten közelségét, és mennyire részesülünk belőle.

…egyenlőek vagyunk. Nem tulajdonok és tulajdonosok. Istennél nem lehet kilobbizni, hogy kit szeressen jobban.

A méltóság, az egyenlőség és a szabadság hármasa egy szilád hűségkapcsolat lehetőségét kínálja Isten és ember között. Miért fontos ez a hűségkapcsolat? Ha életünkből hiányzik ez az Isten és ember közötti élő, dinamikus, valamint folyamatosan felülvizsgált és ápolt valóság, akkor lehet ugyan haladni, de nem leszünk képesek nagy távlatokban gondolkodni. A földi életünk az érdemszerzés ideje, nem mindegy tehát, hogyan töltjük meg tartalommal a mindennapjainkat. Fontos tudatosítanunk, hogy az életünk nem egy próba élet. De ez a tény nem kényszerként, hanem motivációként kell, hogy hasson ránk. A teremtés csodája és egyben motiváció, hogy mindenkiben ott van Isten arca kivétel nélkül. Isten nem teremtett selejtet, nincsenek jobb vagy rosszabb szériák, sikeresebb vagy balul elsültebb évjáratok. Isten nem teremt véletlen. Alkotómunkájában nincs hiba. Ez a teremtettség, a keresztény tudatosság megélése, és annak a belátása, hogy az ember több, mint földi valóság döntő jelentőséggel bír. Mivel Isten túlcsorduló és indokolatlan szeretetéből teremtett bennünket az Ő képmására, így részesülünk az Ő tulajdonságainak ajándékaiból: abból, hogy az Ő tökéletes jóságából tudunk cselekedni, illetve a támaszból, hogy nem kell mindent a saját erőnkből megoldani.

Ebben a kihívásokkal és nehézségekkel teli világban, amikor lazulnak az emberi kapcsolatok, felhígulnak az értékek, és minden relatívvá válik, különösen fontos szerepe van a hűségnek: az Istenből forrásozó, ember által helyesen gyakorolt hűségnek. Miért fontos ma különösen a hűség? Azért, mert a világ, a társadalom, a gazdaság, a környezet gyökeres változáson megy keresztül. Az abszolút fogalmát felváltja a relatív. Biztos azonban, hogy ha minden változik, akkor az embernek is változnia kell? Vagy képesek vagyunk megmaradni az abszolút igazságban, Jézus Krisztusban? Szent Pál apostol, azt mondja: „a jó harcot megharcoltam”. Arra a folyamatos krisztusi fejlődésre bátorít bennünket, hogy a jó kiemel abból, ami éppen elszakít a növekedéstől. Olyan magatartásra buzdít bennünket, amely az aktív életben való megmaradásra sarkall. Mit jelet ez az aktív élet? Azt, hogy körülményektől függetlenül megéljük az életet, amelynek irányultsága van. Ez az irányultság tulajdonképpen Isten és ember hűségének horizontja. A hűségben sokszor felfedezzük a kötelezettséget, a mások iránti „kötelező és elvárt” hűséget, amelyet automatikusan nehézségként könyvelünk el.

Mit jelet ez az aktív élet? Azt, hogy körülményektől függetlenül megéljük az életet, amelynek irányultsága van. Ez az irányultság tulajdonképpen Isten és ember hűségének horizontja.

De gondoljunk bele, és fordítsuk meg: milyen jó, ha valaki hozzánk hű, elfogad és tolerál minket? Vannak ugyanis pillanatok, amikor velünk nehéz együtt lenni, feladjuk a leckét a másiknak. Az emberiség gyakran feladja a leckét Istennek: nehéz együtt lenni egy olyan világgal, amely távolodik Isten jelenlététől. Isten azonban ebben a helyzetben is kifejezi irántunk való hűségét. Hogyan? Úgy, hogy Ő minden emberi helyzetben lát fantáziát, akkor sem csalódik bennünk, amikor kilátástalanság van körülöttünk. Nem dobja el a bűnös embert, nem nyilvánítja selejtnek, nem tartja meg a hibában, hanem vezeti tovább, mivel megteremtette és kiválasztotta az embert, akkor is, ha az ember hibázott. A megváltást nem a kényszer szülte. A megváltás olyan lehetőség, amely az Istennel való találkozásra vezet. Isten irgalmának tartós öröme egy olyan rendszerben lép be az életünkbe, amelyet megelőz a kihívás. Egy olyan kihívás, amelyet az Isten és ember együtt harcol meg a hűségkapcsolat eszközeivel. Nem értelmetlen küzdések ezek, nem mazochizmus, nem büntetés, hanem tanulási folyamat, előbbre jutás, Isten és ember kötelékének megerősítése. Ha így éljük meg az élet kihívásait, akkor nem ránk telepszik a hűség, hanem belülről fakad. Az ember nem pusztán anyagi valóság, hanem Isten teljességének és tökéletességének szikrája. A hűség társat keres, kapcsolatot igényel. Az ember kevés önmagának, ezért kell engednünk, hogy Isten belépjen az életünkbe a kitartás és az újrakezdés folyamatosan megújító erejével. Engedjük a mindennapjainkat meghatározó krízishelyzetek közepette is, hogy részesedjünk a lehetőségből, hogy Isten és ember hűsége és a „mindig tovább” irgalma vezessen bennünket!

Nem értelmetlen küzdések ezek, nem mazochizmus, nem büntetés, hanem tanulási folyamat, előbbre jutás, Isten és ember kötelékének megerősítése.

A gondolatok megtalálhatók a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Öröm-Hír c. újságának húsvéti számában.