A gonosz folyamatosan működik az életünkben. Korunk legnagyobb krízise, hogy a gonosz el akarja hitetni velünk, hogy nem léteik. Taktikája abban áll, hogy elhiteti velünk, hogy minden jó, minden értékes, mindent el lehet fogadni, mindenre lehet igent mondani, mert biztosan minden mögött van valami jó szándék, valamilyen jó elgondolás. A gonosz mindig úgy lép be az életünkbe, hogy valami jónak látszó dolgot vet fel, olyat, ami vonzó. De a kísértő féligazságokkal dolgozik. Hogyan tudunk mégis megmaradni a jóban a féligazságok, kísértések közepette? Tedd fel magadnak ezt a néhány kérdést, amely segít abban, hogy figyelmed a krisztusi úton járjon:
1. Isten egy pillanatnyi esemény az életemben vagy Isten az, aki folyton jelen van?
2. Mit jelent számomra a kereszténység? Történelmi érték vagy életet kísérő és formáló elem? Múzeumi tárgy vagy dinamikus valóság?
3. Krisztus üzenete mézes-mázas kép vagy kijózanító valóság?
4. Egy-egy élethelyzetben felteszem-e a kérdést, hogy Krisztus ezen a ponton mit tenne?
5. Krisztussal vagy Krisztus nélkül tekintek a kihívásokra, a nehézségekre?
6. Ha most kellene elszámolnom az életemmel, mi az, amit nehezen tudnék elmagyarázni még magamnak is? Megijedek-e ettől vagy bátran szembenézek-e ezzel? Tudatosítom-e ilyenkor, hogy Jézus nem ítélni jött a világra, hanem megmenteni azt?
7. Bármilyen körülmény között, amikor rossz dolog történik velem, akkor is tudok-e jó ember maradni?
8. Merek-e hinni abban, hogy Krisztus gondoskodik rólam életem minden pillanatában, örömében és nehézségében? Merek-e együtt haladni Vele?
Törő András, egyetemi lelkész ezt a gondolatmenetet fűzte végig a november 17-ei esti szentmisén. Az elmélkedés teljes szövegét itt hallhatjátok: