Feleségemmel kicsivel több, mint 1 éve vagyunk házasok. Lévén, hogy én kántor vagyok, a hitéletünk megélése egyszerre könnyebb, mint másoknak, de egyben nehezebb is. Könnyebb, hiszen akarva-akaratlanul a templomba járás, a szentmisén való részvétel, a Biblia olvasása, hallgatása a mindennapjaink része, egyfajta életmód. De ez az életmód bizony kötöttségekkel jár, amik olykor megnehezítik – főleg hétvégeken – a családi programok megszervezését.
Nagy türelem és megértés szükségeltetik ilyenkor mindkét fél részéről, főleg akkor, ha esetleg nem tudom megoldani a helyettesítést. Ilyen esetekben érdemes arra gondolni, hogy semmi sem történik véletlenül, mindennek oka van – bár erre általában csak később jövünk rá.
Megdöbbentő tud lenni, amikor utólag végiggondoljuk, hogy az eredeti tervünkhöz képest – amit nem, vagy csak részben sikerült véghezvinni – még jobban is alakultak a dolgaink. Ekkor érezzük igazán Isten sorsformáló erejét, azt, hogy Ő nem akadályokat gördít elénk – hiszen csak mi látjuk annak -, hanem így terelget arra az útra, amit nekünk szán.
És persze nem felejtünk el ezért minden nap hálát adni!
Náray Máté