Szeretetnyelvek újragondolva

A szeretet, a bizalom és az elfogadás hármasa az, amely egy család életének működését alapvetően meghatározza. Gyakran azonban nehéz feladat jól kifejezni a szeretetkapcsolatnak ezen mutatóit.  A családban folyamatosan fejlődünk abban, hogyan szeretjük az embertársunkat és Istent. A törekvés eszközeiként jelennek meg az elismerő szavak, a minőségi idő, az ajándékozás, a szívesség és a testi érintés. Merjük-e megélni ezeknek az eszközöknek a kibontakoztatását? Merjük-e a gondolatainkat, érzéseinket ezek segítségével kifejezni? Merjük-e ezeken keresztül a másik tudtára adni, hogy érdeklődünk iránta? Jézus felismerte, hogy mire van szüksége az embereknek, és erősen alkalmazta a szeretetnyelv eszközeit. Bátrak voltak a szentek is, akik életében fontos szerepet töltöttek be ezen kifejeződések formái. Nézzünk néhány példát, hogyan lehet életünk mindennapjaiba beemelni a szeretetnyelveket! Kálmán József atya gondolatai:

ELISMERŐ SZAVAK:

Boldog Batthyány-Strattmann László, családapa és orvos, elismerő szavakkal bátorította a rábízottakat, és lelkileg is törődött a betegekkel. Orvosként nemcsak a beteg szemeket gyógyította, hanem arra is gondja volt, hogy a hit szemeit gyógyítsa, és nyitogassa azokat Isten titkaira. Munkáját gyakran ingyen vagy adományként végezte elsősorban szegényeken. Mindemellett pedig mindig volt ideje a családjára.

Mit tanulhatunk tőle? Tevékenysége rávilágít arra, hogy Isten szava mindig elismerő szó. Isten sosem úgy méri a szeretetet, hogy „annyit érsz, amennyit dolgozol” vagy „annyit érsz, amennyit teljesítesz”. A világ gyakran sugallja azt az üzenetet, hogy „ha nem csinálsz semmit, akkor értéktelen vagy, értelmetlen vagy mások számára”. Míg a világ megpróbál leépíteni téged más javára, hogy másodrangú legyél, addig Isten az egyediséged, a pótolhatatlanságod titkát hangsúlyozza. Te kinek a szavára hallgatsz? Azokéra, akik fontosak számodra, vagy akik másodlagos szereplők az életedben?

Lényeges, hogy a szavak elismerő erejét felfedezzük: „azt csinálsz, amit akarsz” vagy „te nagyon értékes vagy, nagyon megbízok benned, ezért tedd, ahogy jónak látod”. Érezzük a különbséget, igaz? Amennyiben a parancsolatokban, az egyház tanításában felismerjük Isten elismerő szavait, akkor azt mondhatjuk: „tartsd meg a parancsot, mert értékesebb vagy, mint gondolnád”. Mi lehet az ember válasza erre? Az, hogy elismerjük az Istent.

Hogyan jelenhetnek meg az elismerő szavak egy családban? Ha nem dicsérünk meg egy gyermeket, akár tönkre is tehetjük. Ha egy gyermek nem kap megerősítést a jóban, hanem kizárólag a rosszban, akkor automatikusan a rosszat folytatja, hiszen csak ahhoz rendelkezik visszacsatolással. Ne mindig az eredményt dicsérjük, a tehetséget, hanem az erőfeszítést, a törekvést is értékeljük! Egy gyermek ki van éhezve arra, hogy megdicsérjék. Figyelnünk kell azonban arra, hogy az elismerést nem szabad tárgyiasítani, a szavaknak pedig olyan mértéket kell adni, hogy azok el ne laposodjanak.

MINŐSÉGI IDŐ:

Lisieux-i Szent Teréz szüleit (Louis Martin és Zelie Guerin) egyszerre avatták szentté, mivel különleges módon tettek tanúságot a házastársi és családi lelkiségről. Szegényeket hívtak meg ebédre és látogatták a betegeket, lányaikat arra tanították, hogy a szegényekkel, a kisemmizettekkel egyenrangúként bánjanak. Nem a munka, hanem az Isten, a gyermekek voltak fontosak. Mit tanulhatunk tőlük? Annak az üzenetét, hogy a másokra „pazarolt” idő, soha nem kidobott idő. Annak az ajándékát, hogy Jézus nem számon kér, hanem jelen van, és életeket változtat meg. Annak a felismerését, hogy aki időt tölt másokkal, képes kihozni társából a legjobbat. A minőségi idő egy olyan szeretetnyelv, amelyre a legtöbb embernek szüksége van, mégis elszomorító a mai világ helyzetképe, miszerint átlagosan naponta 10 percnél kevesebb, igazán minőségében eltöltött időt szán egymásra egy házaspár. Naponta kevesebb mint 5 percet tölt szülő a gyermekkel, és hetente kevesebb mint 5 percet nagyszülő az unokájával. Az Istennel megélt minőségi idő naponta pedig alig egy perc. Tegyük fel a kérdést! Hová rohanunk? Nem lehet mindig kifogás, hogy nincs időnk!

TESTI ÉRINTÉS:

Árpád-házi Szent Erzsébet Isten gyógyító érintéséről tett tanúságot. Magában hordozta az üzenetet, hogy Isten azt is megérinti, ami beteg, ami nem működik. Hiszen Ő a lehetőség, az újrakezdés, a mindig tovább Istene. Ne hagyjuk, hogy ez az érintés elkopjon a hétköznapok mozzanataiból. Emeljük be életünkbe az érintés gyógyító csodáját!

AJÁNDÉKOZÁS:

Az olasz származású Szent Gianna Beretta Molla édesanyaként tett tanúságot Isten és az élet szeretetéről. A többgyermekes anya két vetélést követően ismét gyermeket várt. De az orvosok rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak méhében. Három lehetőség állt előtte: eltávolítják a daganatot a magzattal és a méhhel együtt, amely azt jelentette volna, hogy Giannának nem születhet több gyermeke, vagy meghagyva a későbbi szülés lehetőségét, abortálják a csecsemőt, és kiveszik a tumort, vagy pedig meghagyják a születendő gyermek életét, és csak a daganatot távolítják el. Gianna e harmadik, bár legkockázatosabb lehetőség mellett döntött. A műtét sikerrel járt, de Gianna és a magzat élete továbbra is veszélyben volt. Nagy bizalommal fordult Istenhez, egyetlen vágya az volt, hogy egészséges gyermeknek adhasson életet. Annak ellenére, hogy tudta, a gyermek kihordása nehéz lesz, mégis az élet mellett döntött, könyörögve férjének, védelmezze az életet a lehetséges fájdalmas következmények ellenére is. A szülés után pár órával Gianna állapota minden kezelés ellenére napról napra rosszabbodott, majd ennek következtében elhunyt. A legnagyobb ajándékot, az életet adta, olyan Istentől jövő ajándékot, amely a lelki békéről és megerősödésről, a hitről és a reményről tanúskodik. „Kérjetek, és kaptok”, sokszor nem hisszük el, hogy ez így van. Nem merünk kérni, mert azt gondoljuk, nem érdemeljük meg, vagy azon aggódunk, hogy vissza kell adnunk cserébe valamit, vagy pedig félünk a sérüléstől, hogy ha kérünk, mégsem kapjuk meg. Higgyük el, hogy Isten ajándéka ingyenes, és meg nem érdemelt jóindulatból képes fakadni. Bízzunk abban, hogy Isten óv bennünket, és tudja, hogy mire van szükségünk. Tanuljunk Tőle nagyvonalúságot, hogy amikor adunk, ne legyünk középszerűek, ne csak kipipáljuk a megajándékozottat, hanem látszódjon rajtunk a készület.

SZÍVESSÉG:

Szent József igaz és jó ember volt. A Teremtő az ő gondjaira bízta Jézust, akinek ugyan nem játszott szerepet a nyilvános működésében, de mégis sokkal több volt számára, mint egyszerű nevelőapa. A szó szoros értelmében nagy üdvtörténeti szerep jutott neki. Életét nem szeszélyből fakadó csodák jellemezték, hanem az, hogy megmutatta Isten jóságát. Katasztrófa úgy élni az életünket, hogy nem szeretjük önmagunkat, hogy azt gondoljuk nem szeretnek bennünket mások, és nem szeret bennünket az Isten. Jézus ezt az érzést oldja fel, és nem csak akkor tartogat számunkra segítséget, ha cserébe produkálunk valamit. Nem csak akkor akar belépni az életünkbe, ha cserébe mi is szívességet teszünk.

Hogyan tudod a szeretetnyelveket gyakorolni, ajándékait és örömeit a maga teljességében megélni, illetve felismerni másoknál azért, hogy egy élő bizalomra, elfogadásra és szeretetre épülő kapcsolat alakulhasson ki? Három praktikus helyzet, amelyet figyelj meg magadon:

  • Figyeld meg, miről panaszkodnak veled kapcsolatban a leggyakrabban!
  • Figyeld meg, hogy a társad hogyan fejezi ki neked a szeretetét? Mivel mutatja ki?
  • Figyeld meg, hogy a társad mit kér leggyakrabban, és mire reagál legrosszabbul?

Próbálkozz és tanuld meg!

 

Az előadás az EGYH-KCP-19-0921 azonosítószámú, “Közösségi célú programok a Szent László Katolikus Szakkollégiumban” című projekt keretében megvalósult “Családi életre nevelés” c. kurzus keretében hangzott el.