Útravaló advent első vasárnapján

Miért tudja Izajás próféta a legnagyobb kilátástalanság közepette is biztatni a választott népet, hogy legyenek bátrak, ne féljenek, mert velük van az Isten? Miért tudja mindezt sziklaszilárdan megtenni? Miért bátorkodik beszélni Isten nagyságáról és jóságáról a legnagyobb botrányok közepette? Azért, mert számára Isten egy valóság. Nem csak beszél az Istenről, nem csak információi és tudott anyagi vannak, hanem találkozott vele: Isten megérintette a szívét. Izajás erőssége éppen ebből táplálkozik.

“Bárcsak széttépnéd az eget és leszállnál közénk!” – így kiált a próféta a benne tolongó élettapasztalatokkal. Te is ordítottad már a világba ugyanezt? Amikor szeretted volna a világnak megmagyarázni, hogy figyeljenek Isten szavára, intő jeleire? Amikor azt érezted, hogy kilátástalanság ide vagy oda, vegyék már észre, hogy Istennek a krízisekkel is megvan a terve?

Mit tanulunk Izajás próféta példáján keresztül? Azt, hogy ne habozzunk felfedezni az Istent, mert a Vele való találkozás, az Ő erejének és szeretetének megízlelése hajtóerő  a mindennapokhoz, az egész világ mozdulásához. Nem kell kímélnünk az Istent akkor sem, ha életünk bántóan nehéz szakaszában vagyunk, és nem kell megfeledkeznünk róla akkor sem, amikor örömteli pillanatok vesznek körül. Engedjük be őt abba az életszakaszba, amelyben éppen vagyunk. Ha Ő velünk van, akkor tudunk lépésről lépésre haladni, hogy megérintsen bennünket az élet,  illetve hogy másokat is éltetni tudjunk bármekkora is a káosz. Ez pedig elvezet ahhoz, hogy mindent szívünk meggyőződéséből tegyünk anélkül, hogy szétszakítanánk az eget a kézzel fogható bizonyosságért.

Törő András atya adventi elmélkedésének teljes szövegét itt hallhatjátok: