lelkészség

Az elmúlt vasárnapokon arról elmélkedtünk, hogy Krisztus milyen szerepet tölt be az életünkben. Erről beszélt nekünk Kálmán József atya, illetve Törő András atya. Hallgassatok bele az elmélkedéseikbe! Madarat tolláról, embert barátjáról. Te a barátodnak tekinted Jézust? Hányadán állsz vele? Ki tudod mondani, amit Szent Pál: „Higgyétek el, hogy Jézus az én barátom, és neki köszönhetem, hogy megváltoztam!”? Te fel mered-e vállalni ezt a barátságot? Vagy magánügyként kezeled a személyes hitéleted? Hiszel, de a magad módján? Vajon nem kellene-e inkább mindenkinek tanúságot tenni arról, hogy a Jézussal való barátság csodát tesz? A Krisztussal való kapcsolatunk sorsdöntő. De milyen ez a kapcsolat? …

Számos módon képesek vagyunk szemlélni a múltat, rátekinteni a saját élettörténetünkre. A húsvéti ünnep szereplőit figyelve, három példát is látunk: Lehet átkozni a múltat. Ez az, amikor nem akarunk rágondolni a múlt eseményeire, amikor nem akarunk találkozni a terhekkel, egy-egy tragédiával, egy eltemetett ifjúkori álommal, egy megbántottsággal. Ekkor nem tudunk kiengesztelődni, és lezárjuk a tovább haladásnak az útját. Napról napra tápláljuk, mélyítjük életünknek a sebét. Ez, az az állapot, amikor az Isten sem tud segíteni az emberen, hiszen azzal, ha elátkozzuk magunkat, akkor kizárunk minden lehetőséget, hogy beengedjük Őt. Az átok nem engedi be az áldást. Júdás személyében fedezzük fel …

Isten nem vár tőlünk rendkívüli dolgot: egyszerűen csak azt akarja, hogy megálljunk előtte,  tudjunk csendben lenni,  és képesek legyünk hagyni, hogy Ő szólítson meg bennünket. Miben segít mindez? 1. Segít döntést hozni életünk „Hogyan tovább?”-jaiban, legyen az a párválasztás, karrier, család, szakma vagy egész egyszerűen a mindennapok apróbb és nagyobb kérdései.   2. Segít találkozni és megbékélni életünk azon valóságaival, amelyeket legszívesebben a szőnyeg alá söpörnénk.   3. Segít leküzdeni a fáradtság, az életuntság és a feladás ördögét. Törő András atya teljes elmélkedését itt hallgathatjátok meg:

Soha nem kereshetnénk Istent, ha Ő nem keresett volna minket. Szent Ágoston gondolta arra hívja fel a figyelmet, hogy a mi Istenünk igenis tudni akar rólunk. Tudni akar a hogylétünk felől, arról, hogy mit keresünk az életben, van-e elképzelésünk,  van-e valamilyen kérésünk. Csupa olyan kérdés, amelyet akkor van alkalmunk feltenni, amelyre akkor van alkalmunk válaszolni, ha időt és teret adunk a találkozás által. Egy olyan találkozás által, amely egyszerű, pátosz és giccs nélküli. A mi Istenünkben az a rendkívüli, hogy nincsen benne rendkívüliség, nem ünnepélyességet akar tőlünk kicsikarni, hanem egy egyszerű találkozásra vágyik. Egyszerűen csak arra vágyik, hogy elmondjuk neki, …