Vajon felveszem-e minden nap a keresztjeimet? Valóban szembenézek-e a megpróbáltatásaimmal? Bele állok-e azokba a harcokba, amelyekbe nekem kell? Miért fontos ezeket a kérdéseket tisztáznunk magunkban? Azért, mert Krisztus tanítványaivá csak úgy válhatunk, ha megharcoljuk azokat a harcokat, amelyek a sajátjaink. Miben rejlik ennek a csodája? Abban, hogy az igazán jól megharcolt küzdelmek adják számunkra a legédesebb gyümölcsöket az életben.
† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Abban az időben amikor Jézust nagy népsokaság követte, ő hozzájuk fordult, és így szólt: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom. Aki tehát nem hordozza keresztjét, és nem így követ, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy van-e miből befejeznie? Mert ha az alapokat lerakta, de (az építkezést) befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, gúnyolni kezdi: »Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.« Vagy, ha egy király hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és számot vet, vajon a maga tízezer katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá még akkor, amikor messze jár, és békét kér tőle. Tehát mindaz, aki közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom.”Lk 14,25-33
Törő András egyetemi lelkész tanévnyitó szentmiséjén elhangzott gondolatait itt hallgathatjátok meg: