Hónap: 2021 november

Igyekszem nem elfelejteni, milyen voltam gyerekként, milyen érzések kavarogtak bennem, amikor életem egyes szakaszaiban pozitív vagy negatív hatások értek a családon belül, azokra hogyan reagáltam, mit éreztem, mi maradt meg bennem, és azokból tanulva vagy tapasztalva most azt vallom, hogy mindig van lehetőségem eldönteni, hogy melyik utat válasszam azért, hogy a család egy hitben erős, keresztényi és kiegyensúlyozott életet élhessen. Mindig is nagyon fontosnak tartottam a családban jelen lévő szülők támogató jelenlétét a gyermekek nevelése során, …hiszen már nagyszüleimtől is azt tanultam, hogy a kereszthordozás mellett a szeretet, a megbocsátás és a napi legalább egy jó cselekedet a krisztusi úton …

„…hogyan is tudnánk példát mutatni, ha nem töltünk elég időt együtt” Tovább

Tanúságot tenni a férj szerepéről, az apaságról egy különösen nehezen megfogalmazható mozzanat, hiszen sokszor érezhetjük, hogy nem tudunk elég jók lenni, főleg igazán jó gyakorlatokat, sarkalatos pontokat megosztani róla. Családapaként természetesen szívből foglalkoztat a feleségem, a gyerekeim testi és lelki egészsége, de apai hivatásom arra is rádöbbentett, hogy egyedül a példamutatás az, amely segítheti a családom tagjait a boldogabb földi élet, valamint az üdvösebb túlvilági élet felé. Persze, ez a példamutatás sem könnyű terep, hiszen akármennyire is igyekszünk a hétköznapi gyarlóságainkat elrejteni, a gyermekek és főleg ők, kitűnő érzékkel látják meg rajtunk a bukdácsolásokat, az elesettségünket. Ekkor éljük meg igazán, …

„…A jó cselekedetek, az ima és a türelmes Istenre hagyatkozás, ami segíthet” Tovább

Amikor megkaptam a levelet a Debreceni Római Katolikus Egyetemi Lelkészségtől, melyben felkértek arra, hogy írjak pár sort Szent József-évéhez kapcsolódóan az én keresztény hitemben megélt apaságról, bevallom, nagyon meglepődtem. Meglepődöttségem oka az volt, hogy én református vagyok, így attól tartottam, tévedés történt, s valójában nem nekem akarták a levelet címezni. De mivel ez egy nagyon megtisztelő felkérés, nem szerettem volna egyből visszautasítani azt, s pár gondolatomat szívesen megosztom az apaságról és Szent Józsefről, hátha érdekes lehet egy katolikus felületen egy református édesapa vallomása. Nekünk, reformátusoknak egészen más a viszonyunk a szentekhez, mint katolikus testvéreinknek. Éppen ezért bevallom, hogy nem is …

„…Az Úr bármilyen nehéz ösvényre is vezetett minket, azt mindig kikövezte előttünk” Tovább

Dr. Harsányi Endrének hívnak, a Debreceni Egyetem rektorhelyettese, az Agrár Kutatóintézetek és Tangazdaság főigazgatója vagyok. Szent József példáját követve a legfőbb felelősségem a családom biztonságának a megteremtése. A munkában szeretnék példát mutatni a fiaimnak. Értékrendemben az első helyen az érték teremtés áll, amit követ a szolgálat, a fáradhatatlan szorgalom és a munka iránti alázat. Ahogyan Szent József sem panaszkodott a munkával járó fáradtságra, úgy én sem szoktam. Szeretem azt a kifejezést, hogy a jól végzett munka öröme. Ha valaki jó minőségben, odaszántan, elmélyülten és gyümölcsözően csinál valamit, akkor joggal éli át a jól végzett munka örömét. Én törekszem erre. De …

„Ne félj, csak higgy!” (Mk 5,36) Tovább

Hol is kezdődik az apává válás folyamata? Talán ott, amikor – isteni adományként – olyan édesapával ajándékoz meg minket a Teremtő Atya, akiben megtapasztalhatjuk a gondoskodó szeretetet, azt a biztonságot, azt a jóságot, ami helyet, otthont ad a világban. Az én édesapám kisgyermekkorom legelső emlékeiben is ilyen apa, a felejthetetlen közös kirándulások, a játékok, a barkácsolás, a lehetetlen helyzetek megoldása, vagy a kamaszkor óhatatlan viharait végtelen türelemmel viselő „jó atya”, aki ott van, akkor is az ember háta mögött biztos támaszként, amikor a tinédzser makacs fejjel önmagát hiszi a legbölcsebbnek a világon. S talán ott folytatódott az apává válás, amikor …

Az apa útja Tovább

„Buzdítsd az ifjakat is, hogy mindenben fegyelmezetten éljenek. Magad járj elöl jó példával, a tanításban légy kifogástalan, és komoly.” (Tit 2, 6-8) Berényi András vagyok, 57 éves, 31 éve házas, 5 gyermek édesapja. Klinikai addiktológiai szakpszichológus, szupervizor vagyok, jelenleg az Egyetemen dolgozom, a Mentálhigiénés és Esélyegyenlőségi Központ vezetőjeként. Feleségem, Márti, orvos, lelkigondozó, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának koordinátora. Hálás vagyok Mártiért, hisz nélküle nem lenne ma öt nagyszerű gyermekünk: Vince András (29), Lilla Márta (26), Janka Orsolya (23), Emma Valéria (19) és Rebeka Anna (15), akik Isten nagylelkű ajándékai az életünkben. Akik számomra az életem. 2020-ban a Szent Anna Székesegyházban …

„Mutasd meg a fiúnak, melyik úton járjon, s akkor nem hagyja el, amikor idősebb lesz.” Tovább

Szent József-év alkalmából a következő sorokban Gerhes József tanúságtételéről olvashatunk: Korunkban sajnos egyre nagyobb támadás éri az Úrtól rendelt természetes családi közösséget. Az isteni kegyelem mellett önmagunknak is tennünk kell családunk egészséges, keresztényi voltáért. Jómagam fontosnak tartom és hosszú évek óta szervezője is vagyok a nagy, családi összejöveteleknek, közös ünnepléseknek és nyaralásoknak, amelyek által a generációk közötti szeretetteljes és egymásra odafigyelő, gondoskodó példát át tudjuk adni gyermekeinknek. Mindannyian más és más érdeklődési körrel, világnézettel és véleménnyel rendelkezünk a nagy családon belül, mégis igyekszünk egymást elfogadni és értékes időt tudunk egymásra szánni. Ez sohasem zökkenőmentes, hiszen ahányan vagyunk például egy – …

A generációk közötti jó kapcsolat Isten áldása Tovább

Szent József-év alkalmából írásunkban szeretettel osztjuk meg Vojtkó Ferenc gondolatait: Az én örökségem, hogy van előttem egy igazán jó példa: Édesapám. Gyermekként, fiatalként Ungváron éltem, ahol a hit gyakorlása nem volt egyenlő azzal, hogy templomba vagy közösségbe járjunk. Ott a hit szigorúan magánügy volt. Ez a magánügy azonban a családi életünk színterén, a családi ház falain beleül napról napra kibontakozott és kiteljesedett: Édesapám, amikor tehette, minden egyes napon odatérdelt az ágyam mellé, majd közösen imádkoztunk, ez nem maradt el soha. A közös imádságokból kérdések születtek a gyermeki „én”-ben, amelyekre mindig kaptam választ. Amikor a nagyszülőkhöz beléptünk a régi családi házba, …

„…Ez nem kötelességem, hanem az apai szerepem természetes velejárója.” Tovább