Hol is kezdődik az apává válás folyamata? Talán ott, amikor – isteni adományként – olyan édesapával ajándékoz meg minket a Teremtő Atya, akiben megtapasztalhatjuk a gondoskodó szeretetet, azt a biztonságot, azt a jóságot, ami helyet, otthont ad a világban. Az én édesapám kisgyermekkorom legelső emlékeiben is ilyen apa, a felejthetetlen közös kirándulások, a játékok, a barkácsolás, a lehetetlen helyzetek megoldása, vagy a kamaszkor óhatatlan viharait végtelen türelemmel viselő „jó atya”, aki ott van, akkor is az ember háta mögött biztos támaszként, amikor a tinédzser makacs fejjel önmagát hiszi a legbölcsebbnek a világon.
S talán ott folytatódott az apává válás, amikor megtaláltam azt a társat, akivel a jövőről gondolkodva nagy családot álmodtunk.
Különös titka azonban életünknek, hogy meg kellett tapasztalnunk, a gyermek nem csak a szó hétköznapi értelmében ajándék, hanem a legmélyebb átéléssel kell mondani: Isten ajándéka.
Házasságunk első éveiben úgy tűnt, nem lehetünk nagy család, hat gyermeket veszítettünk el. Feleségem hitt abban, hogy a nagy család nem maradhat álom, hanem volt erő, kitartás, bátorság mindezt mégis megvalósítani. Apává váltam: átélhettem a lelki és a testi születés csodáját, s négy gyermekem a jel, hogy Istennél semmi sem lehetetlen.
Bódis Zoltán