“Számomra a legnagyobb istenérv a családom: mert velük teljes a hivatásom és az életem.”

Kocsis Dániel útravalója Szent József-évében: Az ember azt gondolhatná, hogy egy görögkatolikus pap, aki férj és édesapa is egyben, nagyon könnyen megoldja azt, hogy a hit, az egyházhoz tartozás és minden más, ami az embert összeköti Istennel, jelen legyen a családban. Igaz, hogy az ún. papcsalád életforma magában foglalja az előbb említetteket, de a Hit mégis mindig személyes. Éppen ezért talán sokkal nagyobb kihívás nekem az, hogy családom számára a papi szolgálat mellett (annak minden szépsége és mélysége mellett) a saját, személyes hitemet tudjam átadni gyermekeimnek és feleségemnek. Nekik, akik sokszor nélkülözik a társaságomat papi feladataim miatt, nekik, akik velem …

“Számomra a legnagyobb istenérv a családom: mert velük teljes a hivatásom és az életem.” Tovább

“Ez kifelé valami, befelé nekem a világ.”

Mikos Ákos útravalója Szent József-évében: Szerencsére még tisztán érzem azt a pillanatot, amikor életemben a legközelebb voltam Istenhez. Szülőfalumban, egy abaúji településen, téli estén a hidegben, sötétben álltam a helyi focipálya egyik félig földbeásott abroncsán. Nem szokványos tudom, de éppen azt “gyakoroltam”, hogy imádkozni bárhol lehet. És először éreztem egy ilyen helyzetben, hogy nem vagyok egyedül. 17 lehettem. Aztán, ha őszinte vagyok – már pedig igyekszem az lenni – azóta sem volt ennél sokkal igazibb pillanatom. Nem a focipálya miatt, nem az abroncsok miatt, hanem pont az őszinteség miatt. Azóta mind a szülőfalumtól, mind ettől a szép és felemelő érzéstől …

“Ez kifelé valami, befelé nekem a világ.” Tovább

“…A jó, vagy a jobb az nem a földi édesapa, hanem a mennyei Édesatya tulajdonsága”

Bogáti Attila útravalója Szent József-évében: „Én egy keresztény apuka vagyok, ugyanolyan, mint a többi apuka: TÖKÉLETLEN!” – mégis Isten megváltott, szeretett gyermeke lehetek. Hiába is írnám oda a jól ismert befejezést, „csak sokkal jobb”, a tökéletlenségemen ez nem javítana semmit, hiszen a jó, vagy a jobb az nem a földi édesapa, hanem a mennyei Édesatya tulajdonsága. Ugyanakkor öröm és hála van a szívemben, -és minden ezt olvasó apuka társamat had bíztassak erre-, hiszen az idézet itt nem fejeződik be. Ebben pedig óriási reménység ez a „mégis” szó. Noha természetemnél fogva, gyarló, bűnös és esendő vagyok és azóta is minden nap …

“…A jó, vagy a jobb az nem a földi édesapa, hanem a mennyei Édesatya tulajdonsága” Tovább

A gyermek: Úrtól kapott ajándék

Valentényi Zoltán útravalója Szent József-évében: Az Isten felé vezető úton még kérdésekkel teli kisgyerekként indultam el, mikor nagyszüleim a nyári vakáció hétvégéin a templomba vittek magukkal. A feleségem, Bernadett mellett, hitünk gyakorlásának, a közösség szeretetének és a lelki vezetőnk odaadásának köszönhetően az Úrral való kapcsolatom kiszélesedett és megerősödött. Imáimat, hálaadásaimat és az Úrral való beszélgetéseimet az egyoldalúság jellemezte ezekben az időkben, de bíztam benne, hogy szavaim meghallgatásra találnak. Legnagyobb fiam születése előtt hatalmas várakozással voltunk a feleségemmel. Vártuk a szülői feladatokat és az ezzel járó kihívásokat, az új felelősséget. A szülőszobán Gellért fiam világra jövetelét követően néhány másodperccel már a …

A gyermek: Úrtól kapott ajándék Tovább

“…Ő nem akadályokat gördít elénk… hanem így terelget arra az útra, amit nekünk szán”

Feleségemmel kicsivel több, mint 1 éve vagyunk házasok. Lévén, hogy én kántor vagyok, a hitéletünk megélése egyszerre könnyebb, mint másoknak, de egyben nehezebb is. Könnyebb, hiszen akarva-akaratlanul a templomba járás, a szentmisén való részvétel, a Biblia olvasása, hallgatása a mindennapjaink része, egyfajta életmód. De ez az életmód bizony kötöttségekkel jár, amik olykor megnehezítik – főleg hétvégeken – a családi programok megszervezését. Nagy türelem és megértés szükségeltetik ilyenkor mindkét fél részéről, főleg akkor, ha esetleg nem tudom megoldani a helyettesítést. Ilyen esetekben érdemes arra gondolni, hogy semmi sem történik véletlenül, mindennek oka van – bár erre általában csak később jövünk rá. …

“…Ő nem akadályokat gördít elénk… hanem így terelget arra az útra, amit nekünk szán” Tovább

“…hogyan is tudnánk példát mutatni, ha nem töltünk elég időt együtt”

Igyekszem nem elfelejteni, milyen voltam gyerekként, milyen érzések kavarogtak bennem, amikor életem egyes szakaszaiban pozitív vagy negatív hatások értek a családon belül, azokra hogyan reagáltam, mit éreztem, mi maradt meg bennem, és azokból tanulva vagy tapasztalva most azt vallom, hogy mindig van lehetőségem eldönteni, hogy melyik utat válasszam azért, hogy a család egy hitben erős, keresztényi és kiegyensúlyozott életet élhessen. Mindig is nagyon fontosnak tartottam a családban jelen lévő szülők támogató jelenlétét a gyermekek nevelése során, …hiszen már nagyszüleimtől is azt tanultam, hogy a kereszthordozás mellett a szeretet, a megbocsátás és a napi legalább egy jó cselekedet a krisztusi úton …

“…hogyan is tudnánk példát mutatni, ha nem töltünk elég időt együtt” Tovább

“…A jó cselekedetek, az ima és a türelmes Istenre hagyatkozás, ami segíthet”

Tanúságot tenni a férj szerepéről, az apaságról egy különösen nehezen megfogalmazható mozzanat, hiszen sokszor érezhetjük, hogy nem tudunk elég jók lenni, főleg igazán jó gyakorlatokat, sarkalatos pontokat megosztani róla. Családapaként természetesen szívből foglalkoztat a feleségem, a gyerekeim testi és lelki egészsége, de apai hivatásom arra is rádöbbentett, hogy egyedül a példamutatás az, amely segítheti a családom tagjait a boldogabb földi élet, valamint az üdvösebb túlvilági élet felé. Persze, ez a példamutatás sem könnyű terep, hiszen akármennyire is igyekszünk a hétköznapi gyarlóságainkat elrejteni, a gyermekek és főleg ők, kitűnő érzékkel látják meg rajtunk a bukdácsolásokat, az elesettségünket. Ekkor éljük meg igazán, …

“…A jó cselekedetek, az ima és a türelmes Istenre hagyatkozás, ami segíthet” Tovább

“…Az Úr bármilyen nehéz ösvényre is vezetett minket, azt mindig kikövezte előttünk”

Amikor megkaptam a levelet a Debreceni Római Katolikus Egyetemi Lelkészségtől, melyben felkértek arra, hogy írjak pár sort Szent József-évéhez kapcsolódóan az én keresztény hitemben megélt apaságról, bevallom, nagyon meglepődtem. Meglepődöttségem oka az volt, hogy én református vagyok, így attól tartottam, tévedés történt, s valójában nem nekem akarták a levelet címezni. De mivel ez egy nagyon megtisztelő felkérés, nem szerettem volna egyből visszautasítani azt, s pár gondolatomat szívesen megosztom az apaságról és Szent Józsefről, hátha érdekes lehet egy katolikus felületen egy református édesapa vallomása. Nekünk, reformátusoknak egészen más a viszonyunk a szentekhez, mint katolikus testvéreinknek. Éppen ezért bevallom, hogy nem is …

“…Az Úr bármilyen nehéz ösvényre is vezetett minket, azt mindig kikövezte előttünk” Tovább

“Ne félj, csak higgy!” (Mk 5,36)

Dr. Harsányi Endrének hívnak, a Debreceni Egyetem rektorhelyettese, az Agrár Kutatóintézetek és Tangazdaság főigazgatója vagyok. Szent József példáját követve a legfőbb felelősségem a családom biztonságának a megteremtése. A munkában szeretnék példát mutatni a fiaimnak. Értékrendemben az első helyen az érték teremtés áll, amit követ a szolgálat, a fáradhatatlan szorgalom és a munka iránti alázat. Ahogyan Szent József sem panaszkodott a munkával járó fáradtságra, úgy én sem szoktam. Szeretem azt a kifejezést, hogy a jól végzett munka öröme. Ha valaki jó minőségben, odaszántan, elmélyülten és gyümölcsözően csinál valamit, akkor joggal éli át a jól végzett munka örömét. Én törekszem erre. De …

“Ne félj, csak higgy!” (Mk 5,36) Tovább

Az apa útja

Hol is kezdődik az apává válás folyamata? Talán ott, amikor – isteni adományként – olyan édesapával ajándékoz meg minket a Teremtő Atya, akiben megtapasztalhatjuk a gondoskodó szeretetet, azt a biztonságot, azt a jóságot, ami helyet, otthont ad a világban. Az én édesapám kisgyermekkorom legelső emlékeiben is ilyen apa, a felejthetetlen közös kirándulások, a játékok, a barkácsolás, a lehetetlen helyzetek megoldása, vagy a kamaszkor óhatatlan viharait végtelen türelemmel viselő „jó atya”, aki ott van, akkor is az ember háta mögött biztos támaszként, amikor a tinédzser makacs fejjel önmagát hiszi a legbölcsebbnek a világon. S talán ott folytatódott az apává válás, amikor …

Az apa útja Tovább