lelkészség

Egy gyönyörű Nógrád megyei településen, Diósjenőn nőttem fel. Egy udvarban éltünk a nagyszülőkkel, amelyért rendkívül hálás vagyok. Számos hasznos dolgot tanulhattam meg a két generációtól, akik valljuk be, nem feltétlenül egy szemüvegen át látták a világot. Másként álltak az élet nagy dolgaihoz, a nagyszülők erőteljesebben gyakorolták a vallást, mint a szüleim, de később ők is felzárkóztak. Mindeközben egy folytonos, 15 évig tartó kemény munka és építkezés határozta meg a mindennapjaikat. Ez nem volt egyszerű időszaka a családunknak, de ennek ellenére mindent megadtak, amit tudtak, sőt szerintem sokszor erejükön, anyagi lehetőségeiken túl is teljesítettek. Itt ezt meg is szeretném köszönni nekik! …

„…Tudatosan kell hogy neveljük a “jövőt”!” Tovább

Taskó Rodrigó vagyok két gyönyörűséges hercegnő édesapja. Gyerekkorom óta megvan az Istenben való hitem, részben családomtól, nagyszülőktől eredően. 2012-ben ez a hit igazán megerősödött bennem, s kerestem, hogyan tudnék közelebb és közelebb kerülni Istenhez. Nagyon pörgős és feszített tempójú életet élek, de rengeteg csoda történt már velem, s számtalan álmom valósult már meg, amelyeket mind Istennek köszönhetek. Fiatal korom óta nagyon szeretem a gyermekeket, s mindig vágytam saját gyermekre. Hiszem, azt vallom, hogy az ember életében a legnagyobb, amit elérhet, amit alkothat az a gyermek, s nem a pénz, a hatalom, mint ahogyan azt a mai világ egyes emberei hiszik. …

„…Az ember életében a legnagyobb, amit elérhet, amit alkothat az a gyermek” Tovább

Makai András útravalója útravalója Szent József-évében: Igazán szép, emlékekben gazdag gyermekkorra tekinthetek vissza, amelynek Kárpátalja, az akkori Szovjetunió adott otthont. Annak ellenére, hogy a vallásgyakorlást nem részesítette előnyben az akkori rendszer, én örömmel fedeztem fel a mindennapos jó értékeket: a családi kapcsolatok összetartó erejét, a generációk közötti élő együttműködést, a hagyományok ápolását. Családunk számára meghatározó mozzanat volt a templomba járás, az ünnepek gyakorlása, a keresztelés, az elsőáldozás, a bérmálkozás. Édesapám elfoglalt ember volt, azonban minden vasárnap együtt mentünk a templomba. Az oda vezető séta ajándék volt számomra, mert ekkor igazán minőségi időt tölthettünk együtt. Ezek a séták, tartalmat adtak az …

„…Édesapaként fontosnak tartom a minőségi odafigyelés készségét” Tovább

Béres Nándor útravalója Szent József-évében: Amikor Szent József személye áll előttem, akkor elevenen látom magam előtt azokat az értékeket, amelyek gyakorlására én is erősen törekszem. Magam előtt látom Szent József fáradhatatlanságát és a munka iránti alázatát, a kitartását abban, hogy családját stabilan kísérje, és a feltétlen bizalmát a Gondviselőben. Családapaként napról napra igyekszem ezeket az értékeket beemelni az életünkbe, méghozzá úgy, hogy a tetteim által váljanak mindezek valósággá és követendő iránnyá. Úgy gondolom, hogy ha egy családban az értékek nem szunnyadó, hanem élő jelenségek, akkor azok beleivódnak minden családtag szívébe, beleszivárognak a hétköznapok dinamikájába, majd azok gyakorlása, továbbadása önmagából fakadó …

Az értékek tetteink által válnak valósággá: így ivódnak bele a családtagok szívébe Tovább

Kocsis Dániel útravalója Szent József-évében: Az ember azt gondolhatná, hogy egy görögkatolikus pap, aki férj és édesapa is egyben, nagyon könnyen megoldja azt, hogy a hit, az egyházhoz tartozás és minden más, ami az embert összeköti Istennel, jelen legyen a családban. Igaz, hogy az ún. papcsalád életforma magában foglalja az előbb említetteket, de a Hit mégis mindig személyes. Éppen ezért talán sokkal nagyobb kihívás nekem az, hogy családom számára a papi szolgálat mellett (annak minden szépsége és mélysége mellett) a saját, személyes hitemet tudjam átadni gyermekeimnek és feleségemnek. Nekik, akik sokszor nélkülözik a társaságomat papi feladataim miatt, nekik, akik velem …

„Számomra a legnagyobb istenérv a családom: mert velük teljes a hivatásom és az életem.” Tovább

Mikos Ákos útravalója Szent József-évében: Szerencsére még tisztán érzem azt a pillanatot, amikor életemben a legközelebb voltam Istenhez. Szülőfalumban, egy abaúji településen, téli estén a hidegben, sötétben álltam a helyi focipálya egyik félig földbeásott abroncsán. Nem szokványos tudom, de éppen azt „gyakoroltam”, hogy imádkozni bárhol lehet. És először éreztem egy ilyen helyzetben, hogy nem vagyok egyedül. 17 lehettem. Aztán, ha őszinte vagyok – már pedig igyekszem az lenni – azóta sem volt ennél sokkal igazibb pillanatom. Nem a focipálya miatt, nem az abroncsok miatt, hanem pont az őszinteség miatt. Azóta mind a szülőfalumtól, mind ettől a szép és felemelő érzéstől …

„Ez kifelé valami, befelé nekem a világ.” Tovább

Bogáti Attila útravalója Szent József-évében: „Én egy keresztény apuka vagyok, ugyanolyan, mint a többi apuka: TÖKÉLETLEN!” – mégis Isten megváltott, szeretett gyermeke lehetek. Hiába is írnám oda a jól ismert befejezést, „csak sokkal jobb”, a tökéletlenségemen ez nem javítana semmit, hiszen a jó, vagy a jobb az nem a földi édesapa, hanem a mennyei Édesatya tulajdonsága. Ugyanakkor öröm és hála van a szívemben, -és minden ezt olvasó apuka társamat had bíztassak erre-, hiszen az idézet itt nem fejeződik be. Ebben pedig óriási reménység ez a „mégis” szó. Noha természetemnél fogva, gyarló, bűnös és esendő vagyok és azóta is minden nap …

„…A jó, vagy a jobb az nem a földi édesapa, hanem a mennyei Édesatya tulajdonsága” Tovább

Valentényi Zoltán útravalója Szent József-évében: Az Isten felé vezető úton még kérdésekkel teli kisgyerekként indultam el, mikor nagyszüleim a nyári vakáció hétvégéin a templomba vittek magukkal. A feleségem, Bernadett mellett, hitünk gyakorlásának, a közösség szeretetének és a lelki vezetőnk odaadásának köszönhetően az Úrral való kapcsolatom kiszélesedett és megerősödött. Imáimat, hálaadásaimat és az Úrral való beszélgetéseimet az egyoldalúság jellemezte ezekben az időkben, de bíztam benne, hogy szavaim meghallgatásra találnak. Legnagyobb fiam születése előtt hatalmas várakozással voltunk a feleségemmel. Vártuk a szülői feladatokat és az ezzel járó kihívásokat, az új felelősséget. A szülőszobán Gellért fiam világra jövetelét követően néhány másodperccel már a …

A gyermek: Úrtól kapott ajándék Tovább

Feleségemmel kicsivel több, mint 1 éve vagyunk házasok. Lévén, hogy én kántor vagyok, a hitéletünk megélése egyszerre könnyebb, mint másoknak, de egyben nehezebb is. Könnyebb, hiszen akarva-akaratlanul a templomba járás, a szentmisén való részvétel, a Biblia olvasása, hallgatása a mindennapjaink része, egyfajta életmód. De ez az életmód bizony kötöttségekkel jár, amik olykor megnehezítik – főleg hétvégeken – a családi programok megszervezését. Nagy türelem és megértés szükségeltetik ilyenkor mindkét fél részéről, főleg akkor, ha esetleg nem tudom megoldani a helyettesítést. Ilyen esetekben érdemes arra gondolni, hogy semmi sem történik véletlenül, mindennek oka van – bár erre általában csak később jövünk rá. …

„…Ő nem akadályokat gördít elénk… hanem így terelget arra az útra, amit nekünk szán” Tovább

Igyekszem nem elfelejteni, milyen voltam gyerekként, milyen érzések kavarogtak bennem, amikor életem egyes szakaszaiban pozitív vagy negatív hatások értek a családon belül, azokra hogyan reagáltam, mit éreztem, mi maradt meg bennem, és azokból tanulva vagy tapasztalva most azt vallom, hogy mindig van lehetőségem eldönteni, hogy melyik utat válasszam azért, hogy a család egy hitben erős, keresztényi és kiegyensúlyozott életet élhessen. Mindig is nagyon fontosnak tartottam a családban jelen lévő szülők támogató jelenlétét a gyermekek nevelése során, …hiszen már nagyszüleimtől is azt tanultam, hogy a kereszthordozás mellett a szeretet, a megbocsátás és a napi legalább egy jó cselekedet a krisztusi úton …

„…hogyan is tudnánk példát mutatni, ha nem töltünk elég időt együtt” Tovább